HÍREK  


 


Fogalommeghatározások

Alagsori helyiség, helyiségcsoport:
amelynek a padlófelülete bárhol legfeljebb 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá.

Alapterület: helyiség vagy tér teljes járófelületének területe.

Állagmegóvás (karbantartás): meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség kármegelőzése, kárelhárítása érdekében végzett, az eredeti állagának visszaállítását szolgáló építési-szerelési munka.

Átalakítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség alaprajzi elrendezésének, vagy külső megjelenésének, illetőleg használati módjának megváltoztatása érdekében végzett, az építmény térfogatát nem növelő építési munka.

Áthajtó:
építményen átvezető, járműközlekedésre szolgáló tér.

Átjáró:
építményen átvezető, személyi közlekedésre szolgáló tér.

Átlagos belmagasság:
a helyiség hasznos alapterületéhez tartozó térfogatnak és a hasznos alapterületnek a hányadosa (m3/m2).

Belmagasság: a padló és mennyezet közötti függőleges távolság.

Belső fekvésű helyiség: homlokzati nyílászáró nélküli helyiség.

Biztonsági felvonó: az épület füstmentes lépcsőházához vagy tűzgátló előteréhez, vagy a szabad térhez kapcsolódó, az épülettűz alatt is működtethető felvonó.

Biztonságos használhatóság:
biztonságosan használható az építmény, vagy annak része, ha a rendeltetésszerű használókat nem veszélyezteti állékonysági, tűzvédelmi, egészségvédelmi vagy más szempontból nem megfelelő építményrész, szerkezet, berendezés, építési anyag, sem az építményben folytatott tevékenység, illetve annak hatása.

Bővítés:
meglévő építmény beépített térfogatának vízszintes, és/vagy függőleges irányú növelése érdekében végzett építési munka (toldaléképítés, tetőtér beépítés, emeletráépítés).

Csoportház
(a sorház, láncház, átriumház gyűjtőmeghatározása): építési telkenként egy önálló rendeltetési egységet (pl. lakást, vagy egy üdülőegységet) magába foglaló, egymástól független épületszerkezetekkel és vezetékekkel megvalósított önálló épületek zártsorú beépítéssel csoportosan elhelyezett együttese.

Előkert: az építési teleknek a közterület vagy a magánút felöli határvonala (homlokvonala) és az e felé meghatározott építési határvonala (előkerti határvonal), illetőleg az oldalkerje(i) között fekvő része.

Előlépcső: az építmény bejáratához csatlakozó szabadlépcső.

Emeletráépítés: meglévő épület épületmagasítással járó függőleges irányú bővítése új építményszint létesítése érdekében.

Emeletszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete a földszinti helyiség, helyiségcsoport fölött van.

Égéstermék-elvezető: a füstcsatorna és a kémény (beleértve a zárt kéményrendszereket is).

Építési határvonal: a telek előkertjét, oldalkertjét és hátsókertjét meghatározó vonalak.

Építési hely (telek beépíthető része): az építési teleknek az elő-, oldal- és hátsókerti építési határvonalai által körülhatárolt területrésze, amelyen - a védőtávolságok megtartásával - az övezeti előirások szerinti telekbeépítettség mértékéig az épület(ek) elhelyezhető(k).

Építési övezet: a beépítésre szánt (beépített) területek területfelhasználási egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás és az építés feltételeit és módját meghatározó besorolás.

Építési vonal: az építési helyen belül vagy annak határvonalán a helyi építési szabályzatban vagy a szabályozási tervben meghatározott olyan vonal(ak), amely(ek)re az épületet - homlokzattal és a homlokzati határfal külső síkjával - a telek homlokvonala vagy más határvonala felé kötelezően helyezni kell.

Építménymagasság ("H"): Az építmény valamennyi, a telek beépítettsége meghatározásánál figyelembe veendő építmény-kontúrvonalára állított függőleges síkra vetített homlokzati vetületi-felület összegének (F) valamennyi, e vetületi-felület vízszintesen mért hosszának összegével (L) való osztásából (FIL) eredő érték.
Az építménymagasság megállapítása során:
a) az egyes homlokzati vetületi-felületeket az adott felületi síknak és a legfelső teljes építményszint záró szerkezete felső síkjának metszésvonala vagy érintővonala és a síknak a rendezett tereppel való metszésvonala közötti magassággal kell megállapítani, legfeljebb 6,0 m magasságú két oromfal kivételével,
b) az egyes homlokzatfelületekhez hozzá kell számítani - a kémény, a tetőszerelvények, a 0,5 m2-t meg nem haladó felületű padlásvilágító ablak és az 1,0 m2-t meg nem haladó felületű reklámhordozók kivételével - mindazoknak az építményrészeknek (attikafal, torony, kupola, tető, tetőrész vagy egyéb építményrész) a felületét, amelyek az a) pont szerinti metszésvonalra, vagy érintővonalra az építmény irányában legfeljebb 6 m magasságig emelkedő 45 fok alatt vont sík fölé emelkednek, ezen épületrészeknek az illető homlokzat felületi síkjára ugyancsak 45 fok alatt vont - az előzővel párhuzamos - síkkal történő vetítéssel meghatározott magasságával.
c) a négy oldalról körülhatárolt légakna, légudvar, belső udvar homlokzatfelületeit, valamint a loggiák belső oldalfelületeit és azok vízszintesen mért hosszait figyelmen kivűl kell hagyni,
d) az egy telken álló több épület magasságát külön-külön kell figyelembe venni.
Az építmény egy homlokzatának magasságát a hozzá tartozó F/L érték alapján kell megállapítani.

Építményszint: az építménynek mindazon járószintje, amelyen meghatározott rendeltetés céljára helyiség, helyiségcsoport (pl: pinceszinti, alagsori, földszinti, emeletszinti) van vagy létesűl.


Fagyhatár (mértékadó): a terepcsatlakozástól mért azon talajmélység, ahol már a talaj biztonsággal nem fagy át.

Felújítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség eredeti használhatóságának, üzembiztonságának biztosítása érdekében végzett építési-szerelési munka.

Felvonulási épület: az építmény(ek) kivitelezése célját szolgáló, annak befejezéséig fenntartható épület.

Folyosó: önálló rendeltetési egységek, helyiségek megközelítésére szolgáló közös használatú közlekedő.

Főhelyiség: az önálló rendeltetési egység rendeltetése szempontjából meghatározó (mellékhelyiségnek nem minősűlő) helyisége.

Földszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete sehol sem kerül a csatlakozó terepszint alá.

Hasznos alapterület: az alapterületnek azon része, amelyen a belmagasság legalább l,90 m. (A fogalom nem vonatkozik a terek használhatóságára.)

Hátsókert: az építési telek hátsó telekhatára és az e felé meghatározott építési határvonala (hátsókerti határvonal), illetőleg az oldalkertje(i) között fekvő része.

Helyiség: a rendeltetésének megfelelően minden irányból körülzárt, tartózkodásra alkalmas tér.

Helyreállítás (újjáépítés): sérült, nem teljes egészében tönkrement építmény, építményrész, eredetihez hasonló állapotának visszaállítása érdekében végzett építési munka.

Homlokzat: az építménynek a terepcsatlakozása felett látható része.

Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség: amelynek tervezett rendeltetésszerű használata általában folyamatosan két órát meghaladó időigényű vagy amelyben a használatok közötti szünet időtartama a két órát nem éri el. (Pl. lakószoba, nevelő-oktató helyiség, étterem).

Ikerház: két szomszédos építési telek közös oldalhatárán egymáshoz szerkezetileg független, nyílás nélküli tűzfalakkal csatlakozó két olyan önálló épület, amely külsőleg egy épület képét mutatja.


Kapcsolható állványrendszer: A kapcsolható polcos állványrendszerek csavarmentes kapcsolattal, gyorsan összeállítható elemekből épülnek fel (pl.: APROD, AKA). Irattárak, könyvtárak, irodai berendezések, üzletberendezések, apróalkatrész raktárak, galériás- és gördíthető állványrendszerek kialakításánál alkalmazható.

Korszerűsítés:
meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység, helyiség használati értékének, teljesítőképességének, üzembiztonságának növelése érdekében végzett építési-szerelési munka.

Környezetterhelési határérték: jogszabályban (ideértve a helyi építési szabályzatot is) a terület rendeltetésszerű használhatósága érdekében meghatározott levegő (por, fűst, szag), víz- és talajszennyezettség, továbbá a zaj-, a rezgés-, és a sugárterhelés megengedett felső határértéke.

Környező terepszint: a telekhez csatlakozó szomszédos telkek terepszintje.

Középfolyosó: olyan zártfolyosó, amelynek mindkét hosszanti oldalát helyiségek, helyiségcsoportok határolják.

Középmagas építmény: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága 13,65 és 30,0 m között van.

Közműpótló: a vezetékes közműellátást helyettesítő műtárgy (pl. kút, szennyvíztároló, agregátor).

Köztárgy: közterületen vagy közhasználat céljára átadott területen álló művészeti-, kegyeleti szobor, emlékmű, díszkút, szökőkút, közvilágítási, közlekedésirányítási, hírközlési, postai, kertépítészeti műtárgy, illetőleg geodéziai jel, utcabútor, önálló reklámhordozó.

Közvetett természetes megvilágítás: közvetlen természetes megvilágítású helyiségen, helyiségrészen keresztül történő megvilágítás.

Közvetlen természetes megvilágítás: közvetlenül a szabadba nyíló, bevilágításra szolgáló felületen keresztül történő megvilágítás.

Közvetlen természetes szellőzés: közvetlenül a szabadba nyíló nyilászárón, vagy szellőzőkürtőn, szellőzőcsatornán keresztül történő gravitációs légcsere.

Légakna: közel azonos légszennyezettségű mellékhelyiségek közvetlen természetes szellőzésére szolgáló, épületszerkezetekkel körülhatárolt, vagy a szomszédos építési telek beépítéséig a telekhatárhoz csatlakozó oldalán nyitott tér.

Légudvar: helyiségek közvetlen természetes szellőzésére és megvilágítására szolgáló, épületszárnyakkal, határfalakkal körülhatárolt belső udvar, vagy a szomszédos építési telek beépítéséig a telekhatárhoz csatlakozó oldalán nyitott tér.

Lépcső: a lépcsőfokokból álló lépcsőkar(ok) és a lépcsőpihenő(k) összefüggő együttese.

Lépcsőkar szabad szélessége: a lépcsőkorlátok, illetőleg a korlát és a fal között mért legkisebb vízszintes távolság.

Magas-építmény: melyben a legfelső építményszint szintmagassága a 30 m-t meghaladja.

Magastető: olyan tető, amelynek lejtése a 10 %-ot meghaladja és általában tetőteret képez.

Melléképítmény: az építési telken, építési területen álló épületek mellett a telek beépített területébe be nem számítóan elhelyezhető:
a) közmübecsatlakozási műtárgy,
b) közműpótló műtárgy,
c) hulladéktartály-tároló (legfeljebb 2,0 m-es belmagassággal),
d) kirakatszekrény (legfeljebb 0,40 m-es mélységgel),
e) kerti építmény (hinta, csúzda, homokozó, szökőkút,
pihenés és játék céljára szolgáló műtárgy,
a terepszintnél 1 m-nél nem magasabbra emelkedő lefedés nélküli terasz),
f) kerti víz- és fürdőmedence, -napkollektor,
g) kerti épített tűzrakóhely,
h) kerti lugas, továbbá lábonálló kerti tető legfeljebb 20 m2 vízszintes vetülettel,
i) háztartási célú kemence, húsföstölő, jégverem, zöldségverem,
j) állatkifutó,
k) trágyatároló, komposztáló,
l) siló, ömlesztett anyag-, folyadék- és gáztároló,
m) kerti szabadlépcső (tereplépcső) és lejtő,
n) szabadon álló és legfeljebb 6,0 m magas szélkerék,
antenna oszlop, zászlótartó oszlop.

Mellékhelyiség: az önálló rendeltetési egység főhelyiségeinek rendeltetésszerű használatához szükséges vagy azt kiegészítő, általában közlekedő, tároló, tisztálkodó, üzemeltetési rendeltetésű (pl: fűtő, épületgépészeti, hulladéktartálytároló) helyiség, illemhely, teakonyha, stb., továbbá a lakás- és üdülőegység főzőhelyisége.

Mezőgazdasági birtoktest: egy mezőgazdasági birtok-központhoz tartozó, attól - a közigazgatási egységtől függetlenül - legfeljebb 20 km-es távolságon belüli, az ingatlan-nyilvántartásban önálló helyrajzi számon bejegyzett és azonos családi mezőgazdasági vállalkozás tagjainak tulajdonában álló termőföldterületek és a működéshez szükséges üzemi és lakó építmények elhelyezésére szolgáló kivett területek összessége.

Oldalkert: az építési teleknek a szomszédos telekkel közös oldalhatára és az e felé meghatározott építési határvonala (oldalkerti határvonal) között fekvő része.

Önálló rendeltetési egység: helyiség, vagy egymással belső kapcsolatban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetartozó együttese, amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárata van. Meghatározott rendeltetés céljára önmagában alkalmas és függetlenül üzemeltethető (pl. üzlethelyiség, egy lakás vagy egy szállodaépület).

Övezet: a beépítésre nem szánt területek területfelhasználási egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás és az építés feltételeit és módját meghatározó besorolás.

Pinceszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete több mint 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá.

Rendeltetés: az a használati cél, amelyre az építmény, az önálló rendeltetési egység vagy a helyiség létesül.

Rendeltetés-módosítás: az építmény használati céljának, üzemeléstechnológiájának olyan megváltoztatása, amely az állékonyság, a tűzbiztonság, az egészségvédelem, a környezetre gyakorolt hatás, a használati biztonság, az energiafelhasználás, a zaj- és rezgéskibocsátás tekintetében változást eredményez a megelőző használathoz képest.

Rehabilitáció: elavult, de értéket képviselő városrész, tömb olyan felújitása, amely során az úthálózat és az épületállomány erre érdemes elemeinek megtartásával, korszerüsítésével, az alkalmatlan épületek, épületrészek elbontásával, esetleg azok új épületekkel történő pótlásával történik az érintett terület értékének a kornak megfelelő színvonalra emelése.

Rekonstrukció: zömében avult városrész olyan korszerűsítése, amelynél az épületek nagy része bontásra kerül és szükség szerint az úthálózat és a tömbosztás is módosul a jelen igényszintnek megfelelő állapot elérése érdekében.

Revitalizáció: a különösen értékes, elsősorban sok műemléki adottsággal rendelkező, elavult, élettelen városrész "újraélesztése", a történeti érték megtartásával, mininális kiegészitő, nagyrészt helyreállító beavatkozással.

Szabad belmagasság: előírt legkisebb belmagasság, amelybe a határoló faltól vízszintesen mért 0,20 m-es sávon belül, a padlótól mért 1,90 m magasságig beálló épületszerkezet, vagy rögzített vezeték figyelmen kívül hagyható.

Szabad keresztmetszet, szabad méret: amelybe a világítótest kivételével épületszerkezet, szerelvény vagy más szerkezet nem állhat be.

Szabad lépcső: csapadéktól nem vagy csak részben védett lépcső.

Szennyvízszikkasztó műtárgy: szakszerű talaj-abszorpciós csatornapótló létesítmény (oldó-akna és drénezett talajszűrő).

Szerelhető válaszfalrendszer: A technológiai folyamatok és az információ-technika dinamikus változása következtében rohamosan változnak az iroda technikai elemeivel, valamint az iroda- és kiszolgálóhelyiségek méreteivel, alakjával és elrendezésével szembeni igények. A vázolt igények kiszolgálására fejlesztették ki az egyre elterjedtebben használt, szerelhető, átalakítható és bővíthető válaszfalrendszereket (pl. TW25), valamint az ezek felhasználásával és kiegészítésével létesíthető csarnokon belüli szerelt házakat. Ez az építési módszer gyorsan terjed a lakásépítésben is. Ma Németországban a lakások válaszfalainak 25 %-a, míg Hollandiában 60 %-a készül szerelhető válaszfalból.

Szintkülönbség: két szint vagy építményszint (járó)felülete közötti függőleges távolság.

Szintmagasság (padlószint-magasság): az építmény főbejárata - bejárati előlépcsője - előtti járda szintje és az építményszint padlófelülete közötti függőleges távolság.

Szintterület: az épület - egy padlószintjéhez tartozó - épületszerkezetek által elfoglalt területtel növelt alapterülete.

Szintterület-sűrűség: a beépítésre szánt terület egyes területfelhasználási egységein elhelyezhető épületek összes szintterületének és a területfelhasználási egység területének viszonyszáma.


Telek aktív zöldterülete: a telek azon növényzettel borított területe, amelynek talaja szerves (vertikális) kapcsolatban van az eredeti talajszelvénnyel és így az élővilág számára potenciális élőhely.

Telek beépített területe: a telken álló, a környező terepszinthez képest 1,0 m-nél magasabbra emelkedő építmények vízszintes síkban mért vetületi területeinek összege. A vetületi területek számítása során figyelmen kivül kell hagyni
- az árnyékszék, a növénytermesztés céljára szolgáló, legfeljebb 4,50 m-es gerincmagasságú növényház (üvegház), fóliasátor, a terepszint alatti építmény és a melléképítmények,
- a terepcsatlakozástól legalább 2 m-rel magasabban lévő és az építmény tömegétől legfeljebb 1,50 m-re kiálló erkély, függőfolyosó, ereszpárkány, előtető, továbbá az építményhez tartozó előlépcső vízszintes vetületét.

Telek legnagyobb beépítettsége: a telek beépített területének a telek teljes - nyúlványos telek esetében a teleknyúlvány területével csökentett - területéhez viszonyított megengedett mértéke.

Terepcsatlakozás: az építmény, építményrész és a közvetlenül hozzá csatlakozó rendezett terep (járda) érintkezési vonala.

Terepszint alatti építmény: olyan, szerkezetileg önálló építmény, amely földdel fedve is legfeljebb 1,0 m-rel emelkedik ki a környező (szomszédos) és a csatlakozó terepszintből és legfeljebb bejárati, vagy tereplejtő felőli homlokzatfelülete van és legfeljebb a tereplejtő felőli és az olyan oldalhomlokzati felületrésze kerül a terepszint fölé, amelyhez a terepbevágásban közvetlenül kerti szabadlépcső, vagy lejtő csatlakozik (pl. pince, támfalgarázs).

Területfelhasználási egység: a település igazgatási területének a jellemző rendeltetés szerint megkülönböztetett területegysége, amely a jellemző vagy kijelölt településfunkciónak biztosít területet.

Tetőfelépítmény: a tető fölé emelkedő, az épület rendeltetésszerű használatát biztosító épületrész, a kémények, a szellőzők és a tetőablakok kivételével. (pl. felvonó gépház, lépcsőház tetőkijárata).

Tetőtér: az épület legfelső építményszintje feletti födém padlófelülete és a magastető közötti - minden irányból épületszerkezettel körülzárt - tér (padlás).

Tetőtérbeépítés: tetőtérben helyiség(ek), helyiségcsoport(ok), vagy önálló rendeltetési egység építésével új építményszint (emeletszint) létrehozása.

Többszintes épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága legfeljebb 13,65 m.

Tömegtartózkodásra szolgáló építmény: amelyben tömegtartózkodásra szolgáló helyiség vagy tér van.

Tömegtartózkodásra szolgáló helyiség: egyidejűleg 300 személynél nagyobb befogadóképességű helyiség.

Tömör kerítés: olyan kerítés, melynek a kerítés síkjára merőleges átláthatósága 50%-nál nagyobb mértékben korlátozott.

Tűzfal: az épületnek - általában a teleknek a szomszédos telekkel közös telekhatárán álló - olyan nyílás nélküli határfala, amelynek tűzállósági határértéke megfelel a tűzvédelmi előírás követelményeinek és amely a tetőhéjazat fölé emelkedik.

Vegyes rendeltetésű épület: amelyben az egyes önálló rendeltetési egységek biztonsági feltételrendszere egymástól eltérő. A II. fejezetben használt rendeltetés megnevezések alatt a TEÁOR szerinti alágazatokat kell érteni.

 Vissza a lap tetejére