Fogalommeghatározások Alagsori helyiség, helyiségcsoport: amelynek
a padlófelülete bárhol legfeljebb 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás
alá.
Alapterület: helyiség vagy tér teljes járófelületének területe.
Állagmegóvás (karbantartás): meglévő építmény, építményrész,
önálló rendeltetési egység, helyiség kármegelőzése, kárelhárítása
érdekében végzett, az eredeti állagának visszaállítását szolgáló
építési-szerelési munka.
Átalakítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési
egység, helyiség alaprajzi elrendezésének, vagy külső megjelenésének,
illetőleg használati módjának megváltoztatása érdekében végzett,
az építmény térfogatát nem növelő építési munka.
Áthajtó: építményen átvezető, járműközlekedésre szolgáló tér.
Átjáró: építményen átvezető, személyi közlekedésre szolgáló
tér.
Átlagos belmagasság: a helyiség hasznos alapterületéhez tartozó
térfogatnak és a hasznos alapterületnek a hányadosa (m3/m2).
Belmagasság: a padló és mennyezet közötti függőleges távolság.
Belső fekvésű helyiség: homlokzati nyílászáró nélküli helyiség.
Biztonsági felvonó: az épület füstmentes lépcsőházához vagy
tűzgátló előteréhez, vagy a szabad térhez kapcsolódó, az épülettűz
alatt is működtethető felvonó.
Biztonságos használhatóság: biztonságosan használható az építmény,
vagy annak része, ha a rendeltetésszerű használókat nem veszélyezteti
állékonysági, tűzvédelmi, egészségvédelmi vagy más szempontból nem
megfelelő építményrész, szerkezet, berendezés, építési anyag, sem
az építményben folytatott tevékenység, illetve annak hatása.
Bővítés: meglévő építmény beépített térfogatának vízszintes,
és/vagy függőleges irányú növelése érdekében végzett építési munka
(toldaléképítés, tetőtér beépítés, emeletráépítés).
Csoportház (a sorház, láncház, átriumház gyűjtőmeghatározása):
építési telkenként egy önálló rendeltetési egységet (pl. lakást,
vagy egy üdülőegységet) magába foglaló, egymástól független épületszerkezetekkel
és vezetékekkel megvalósított önálló épületek zártsorú beépítéssel
csoportosan elhelyezett együttese.
Előkert: az építési teleknek a közterület vagy a magánút
felöli határvonala (homlokvonala) és az e felé meghatározott építési
határvonala (előkerti határvonal), illetőleg az oldalkerje(i) között
fekvő része.
Előlépcső: az építmény bejáratához csatlakozó szabadlépcső.
Emeletráépítés: meglévő épület épületmagasítással járó függőleges
irányú bővítése új építményszint létesítése érdekében.
Emeletszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete
a földszinti helyiség, helyiségcsoport fölött van.
Égéstermék-elvezető: a füstcsatorna és a kémény (beleértve
a zárt kéményrendszereket is).
Építési határvonal: a telek előkertjét, oldalkertjét és hátsókertjét
meghatározó vonalak.
Építési hely (telek beépíthető része): az építési teleknek
az elő-, oldal- és hátsókerti építési határvonalai által körülhatárolt
területrésze, amelyen - a védőtávolságok megtartásával - az övezeti
előirások szerinti telekbeépítettség mértékéig az épület(ek) elhelyezhető(k).
Építési övezet: a beépítésre szánt (beépített) területek
területfelhasználási egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás
és az építés feltételeit és módját meghatározó besorolás.
Építési vonal: az építési helyen belül vagy annak határvonalán
a helyi építési szabályzatban vagy a szabályozási tervben meghatározott
olyan vonal(ak), amely(ek)re az épületet - homlokzattal és a homlokzati
határfal külső síkjával - a telek homlokvonala vagy más határvonala
felé kötelezően helyezni kell.
Építménymagasság ("H"): Az építmény valamennyi,
a telek beépítettsége meghatározásánál figyelembe veendő építmény-kontúrvonalára
állított függőleges síkra vetített homlokzati vetületi-felület összegének
(F) valamennyi, e vetületi-felület vízszintesen mért hosszának összegével
(L) való osztásából (FIL) eredő érték.
Az építménymagasság megállapítása során:
a) az egyes homlokzati vetületi-felületeket az adott felületi síknak
és a legfelső teljes építményszint záró szerkezete felső síkjának
metszésvonala vagy érintővonala és a síknak a rendezett tereppel
való metszésvonala közötti magassággal kell megállapítani, legfeljebb
6,0 m magasságú két oromfal kivételével,
b) az egyes homlokzatfelületekhez hozzá kell számítani - a kémény,
a tetőszerelvények, a 0,5 m2-t meg nem haladó felületű padlásvilágító
ablak és az 1,0 m2-t meg nem haladó felületű reklámhordozók kivételével
- mindazoknak az építményrészeknek (attikafal, torony, kupola, tető,
tetőrész vagy egyéb építményrész) a felületét, amelyek az a) pont
szerinti metszésvonalra, vagy érintővonalra az építmény irányában
legfeljebb 6 m magasságig emelkedő 45 fok alatt vont sík fölé emelkednek,
ezen épületrészeknek az illető homlokzat felületi síkjára ugyancsak
45 fok alatt vont - az előzővel párhuzamos - síkkal történő vetítéssel
meghatározott magasságával.
c) a négy oldalról körülhatárolt légakna, légudvar, belső udvar
homlokzatfelületeit, valamint a loggiák belső oldalfelületeit és
azok vízszintesen mért hosszait figyelmen kivűl kell hagyni,
d) az egy telken álló több épület magasságát külön-külön kell figyelembe
venni.
Az építmény egy homlokzatának magasságát a hozzá tartozó F/L érték
alapján kell megállapítani.
Építményszint: az építménynek mindazon járószintje, amelyen
meghatározott rendeltetés céljára helyiség, helyiségcsoport (pl:
pinceszinti, alagsori, földszinti, emeletszinti) van vagy létesűl.
Fagyhatár (mértékadó): a terepcsatlakozástól
mért azon talajmélység, ahol már a talaj biztonsággal nem fagy át.
Felújítás: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési
egység, helyiség eredeti használhatóságának, üzembiztonságának biztosítása
érdekében végzett építési-szerelési munka.
Felvonulási épület: az építmény(ek) kivitelezése célját szolgáló,
annak befejezéséig fenntartható épület.
Folyosó: önálló rendeltetési egységek, helyiségek megközelítésére
szolgáló közös használatú közlekedő.
Főhelyiség: az önálló rendeltetési egység rendeltetése szempontjából
meghatározó (mellékhelyiségnek nem minősűlő) helyisége.
Földszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek padlófelülete
sehol sem kerül a csatlakozó terepszint alá.
Hasznos alapterület: az alapterületnek azon része, amelyen
a belmagasság legalább l,90 m. (A fogalom nem vonatkozik a terek
használhatóságára.)
Hátsókert: az építési telek hátsó telekhatára és az e felé
meghatározott építési határvonala (hátsókerti határvonal), illetőleg
az oldalkertje(i) között fekvő része.
Helyiség: a rendeltetésének megfelelően minden irányból körülzárt,
tartózkodásra alkalmas tér.
Helyreállítás (újjáépítés): sérült, nem teljes egészében
tönkrement építmény, építményrész, eredetihez hasonló állapotának
visszaállítása érdekében végzett építési munka.
Homlokzat: az építménynek a terepcsatlakozása felett látható
része.
Huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség: amelynek tervezett
rendeltetésszerű használata általában folyamatosan két órát meghaladó
időigényű vagy amelyben a használatok közötti szünet időtartama
a két órát nem éri el. (Pl. lakószoba, nevelő-oktató helyiség, étterem).
Ikerház: két szomszédos építési telek közös oldalhatárán
egymáshoz szerkezetileg független, nyílás nélküli tűzfalakkal csatlakozó
két olyan önálló épület, amely külsőleg egy épület képét mutatja.
Kapcsolható állványrendszer: A kapcsolható
polcos állványrendszerek csavarmentes kapcsolattal, gyorsan összeállítható
elemekből épülnek fel (pl.: APROD, AKA). Irattárak, könyvtárak,
irodai berendezések, üzletberendezések, apróalkatrész raktárak,
galériás- és gördíthető állványrendszerek kialakításánál alkalmazható.
Korszerűsítés: meglévő építmény, építményrész, önálló rendeltetési
egység, helyiség használati értékének, teljesítőképességének, üzembiztonságának
növelése érdekében végzett építési-szerelési munka.
Környezetterhelési határérték: jogszabályban (ideértve a
helyi építési szabályzatot is) a terület rendeltetésszerű használhatósága
érdekében meghatározott levegő (por, fűst, szag), víz- és talajszennyezettség,
továbbá a zaj-, a rezgés-, és a sugárterhelés megengedett felső
határértéke.
Környező terepszint: a telekhez csatlakozó szomszédos telkek
terepszintje.
Középfolyosó: olyan zártfolyosó, amelynek mindkét hosszanti
oldalát helyiségek, helyiségcsoportok határolják.
Középmagas építmény: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága
13,65 és 30,0 m között van.
Közműpótló: a vezetékes közműellátást helyettesítő műtárgy
(pl. kút, szennyvíztároló, agregátor).
Köztárgy: közterületen vagy közhasználat céljára átadott
területen álló művészeti-, kegyeleti szobor, emlékmű, díszkút, szökőkút,
közvilágítási, közlekedésirányítási, hírközlési, postai, kertépítészeti
műtárgy, illetőleg geodéziai jel, utcabútor, önálló reklámhordozó.
Közvetett természetes megvilágítás: közvetlen természetes
megvilágítású helyiségen, helyiségrészen keresztül történő megvilágítás.
Közvetlen természetes megvilágítás: közvetlenül a szabadba
nyíló, bevilágításra szolgáló felületen keresztül történő megvilágítás.
Közvetlen természetes szellőzés: közvetlenül a szabadba nyíló
nyilászárón, vagy szellőzőkürtőn, szellőzőcsatornán keresztül történő
gravitációs légcsere.
Légakna: közel azonos légszennyezettségű mellékhelyiségek
közvetlen természetes szellőzésére szolgáló, épületszerkezetekkel
körülhatárolt, vagy a szomszédos építési telek beépítéséig a telekhatárhoz
csatlakozó oldalán nyitott tér.
Légudvar: helyiségek közvetlen természetes szellőzésére és
megvilágítására szolgáló, épületszárnyakkal, határfalakkal körülhatárolt
belső udvar, vagy a szomszédos építési telek beépítéséig a telekhatárhoz
csatlakozó oldalán nyitott tér.
Lépcső: a lépcsőfokokból álló lépcsőkar(ok) és a lépcsőpihenő(k)
összefüggő együttese.
Lépcsőkar szabad szélessége: a lépcsőkorlátok, illetőleg
a korlát és a fal között mért legkisebb vízszintes távolság.
Magas-építmény: melyben a legfelső építményszint szintmagassága
a 30 m-t meghaladja.
Magastető: olyan tető, amelynek lejtése a 10 %-ot meghaladja
és általában tetőteret képez.
Melléképítmény: az építési telken, építési területen álló
épületek mellett a telek beépített területébe be nem számítóan elhelyezhető:
a) közmübecsatlakozási műtárgy,
b) közműpótló műtárgy,
c) hulladéktartály-tároló (legfeljebb 2,0 m-es belmagassággal),
d) kirakatszekrény (legfeljebb 0,40 m-es mélységgel),
e) kerti építmény (hinta, csúzda, homokozó, szökőkút,
pihenés és játék céljára szolgáló műtárgy,
a terepszintnél 1 m-nél nem magasabbra emelkedő lefedés nélküli
terasz),
f) kerti víz- és fürdőmedence, -napkollektor,
g) kerti épített tűzrakóhely,
h) kerti lugas, továbbá lábonálló kerti tető legfeljebb 20 m2 vízszintes
vetülettel,
i) háztartási célú kemence, húsföstölő, jégverem, zöldségverem,
j) állatkifutó,
k) trágyatároló, komposztáló,
l) siló, ömlesztett anyag-, folyadék- és gáztároló,
m) kerti szabadlépcső (tereplépcső) és lejtő,
n) szabadon álló és legfeljebb 6,0 m magas szélkerék,
antenna oszlop, zászlótartó oszlop.
Mellékhelyiség: az önálló rendeltetési egység főhelyiségeinek
rendeltetésszerű használatához szükséges vagy azt kiegészítő, általában
közlekedő, tároló, tisztálkodó, üzemeltetési rendeltetésű (pl: fűtő,
épületgépészeti, hulladéktartálytároló) helyiség, illemhely, teakonyha,
stb., továbbá a lakás- és üdülőegység főzőhelyisége.
Mezőgazdasági birtoktest: egy mezőgazdasági birtok-központhoz
tartozó, attól - a közigazgatási egységtől függetlenül - legfeljebb
20 km-es távolságon belüli, az ingatlan-nyilvántartásban önálló
helyrajzi számon bejegyzett és azonos családi mezőgazdasági vállalkozás
tagjainak tulajdonában álló termőföldterületek és a működéshez szükséges
üzemi és lakó építmények elhelyezésére szolgáló kivett területek
összessége.
Oldalkert: az építési teleknek a szomszédos telekkel közös
oldalhatára és az e felé meghatározott építési határvonala (oldalkerti
határvonal) között fekvő része.
Önálló rendeltetési egység: helyiség, vagy egymással belső
kapcsolatban álló fő- és mellékhelyiségek műszakilag is összetartozó
együttese, amelynek a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből
nyíló önálló bejárata van. Meghatározott rendeltetés céljára önmagában
alkalmas és függetlenül üzemeltethető (pl. üzlethelyiség, egy lakás
vagy egy szállodaépület).
Övezet: a beépítésre nem szánt területek területfelhasználási
egységein belüli egyes területrészeken a felhasználás és az építés
feltételeit és módját meghatározó besorolás.
Pinceszinti helyiség, helyiségcsoport: amelynek
padlófelülete több mint 0,70 m-rel kerül a terepcsatlakozás alá.
Rendeltetés: az a használati cél, amelyre az építmény, az
önálló rendeltetési egység vagy a helyiség létesül.
Rendeltetés-módosítás: az építmény használati céljának, üzemeléstechnológiájának
olyan megváltoztatása, amely az állékonyság, a tűzbiztonság, az
egészségvédelem, a környezetre gyakorolt hatás, a használati biztonság,
az energiafelhasználás, a zaj- és rezgéskibocsátás tekintetében
változást eredményez a megelőző használathoz képest.
Rehabilitáció: elavult, de értéket képviselő városrész, tömb
olyan felújitása, amely során az úthálózat és az épületállomány
erre érdemes elemeinek megtartásával, korszerüsítésével, az alkalmatlan
épületek, épületrészek elbontásával, esetleg azok új épületekkel
történő pótlásával történik az érintett terület értékének a kornak
megfelelő színvonalra emelése.
Rekonstrukció: zömében avult városrész olyan korszerűsítése,
amelynél az épületek nagy része bontásra kerül és szükség szerint
az úthálózat és a tömbosztás is módosul a jelen igényszintnek megfelelő
állapot elérése érdekében.
Revitalizáció: a különösen értékes, elsősorban sok műemléki
adottsággal rendelkező, elavult, élettelen városrész "újraélesztése",
a történeti érték megtartásával, mininális kiegészitő, nagyrészt
helyreállító beavatkozással.
Szabad belmagasság: előírt legkisebb belmagasság, amelybe
a határoló faltól vízszintesen mért 0,20 m-es sávon belül, a padlótól
mért 1,90 m magasságig beálló épületszerkezet, vagy rögzített vezeték
figyelmen kívül hagyható.
Szabad keresztmetszet, szabad méret: amelybe a világítótest
kivételével épületszerkezet, szerelvény vagy más szerkezet nem állhat
be.
Szabad lépcső: csapadéktól nem vagy csak részben védett lépcső.
Szennyvízszikkasztó műtárgy: szakszerű talaj-abszorpciós
csatornapótló létesítmény (oldó-akna és drénezett talajszűrő).
Szerelhető válaszfalrendszer: A technológiai folyamatok és
az információ-technika dinamikus változása következtében rohamosan
változnak az iroda technikai elemeivel, valamint az iroda- és kiszolgálóhelyiségek
méreteivel, alakjával és elrendezésével szembeni igények. A vázolt
igények kiszolgálására fejlesztették ki az egyre elterjedtebben
használt, szerelhető, átalakítható és bővíthető válaszfalrendszereket
(pl. TW25), valamint az ezek felhasználásával és kiegészítésével
létesíthető csarnokon belüli szerelt házakat. Ez az építési módszer
gyorsan terjed a lakásépítésben is. Ma Németországban a lakások
válaszfalainak 25 %-a, míg Hollandiában 60 %-a készül szerelhető
válaszfalból.
Szintkülönbség: két szint vagy építményszint (járó)felülete
közötti függőleges távolság.
Szintmagasság (padlószint-magasság): az építmény főbejárata
- bejárati előlépcsője - előtti járda szintje és az építményszint
padlófelülete közötti függőleges távolság.
Szintterület: az épület - egy padlószintjéhez tartozó - épületszerkezetek
által elfoglalt területtel növelt alapterülete.
Szintterület-sűrűség: a beépítésre szánt terület egyes területfelhasználási
egységein elhelyezhető épületek összes szintterületének és a területfelhasználási
egység területének viszonyszáma.
Telek aktív zöldterülete: a telek azon növényzettel
borított területe, amelynek talaja szerves (vertikális) kapcsolatban
van az eredeti talajszelvénnyel és így az élővilág számára potenciális
élőhely.
Telek beépített területe: a telken álló, a környező terepszinthez
képest 1,0 m-nél magasabbra emelkedő építmények vízszintes síkban
mért vetületi területeinek összege. A vetületi területek számítása
során figyelmen kivül kell hagyni
- az árnyékszék, a növénytermesztés céljára szolgáló, legfeljebb
4,50 m-es gerincmagasságú növényház (üvegház), fóliasátor, a terepszint
alatti építmény és a melléképítmények,
- a terepcsatlakozástól legalább 2 m-rel magasabban lévő és az építmény
tömegétől legfeljebb 1,50 m-re kiálló erkély, függőfolyosó, ereszpárkány,
előtető, továbbá az építményhez tartozó előlépcső vízszintes vetületét.
Telek legnagyobb beépítettsége: a telek beépített területének
a telek teljes - nyúlványos telek esetében a teleknyúlvány területével
csökentett - területéhez viszonyított megengedett mértéke.
Terepcsatlakozás: az építmény, építményrész és a közvetlenül
hozzá csatlakozó rendezett terep (járda) érintkezési vonala.
Terepszint alatti építmény: olyan, szerkezetileg önálló építmény,
amely földdel fedve is legfeljebb 1,0 m-rel emelkedik ki a környező
(szomszédos) és a csatlakozó terepszintből és legfeljebb bejárati,
vagy tereplejtő felőli homlokzatfelülete van és legfeljebb a tereplejtő
felőli és az olyan oldalhomlokzati felületrésze kerül a terepszint
fölé, amelyhez a terepbevágásban közvetlenül kerti szabadlépcső,
vagy lejtő csatlakozik (pl. pince, támfalgarázs).
Területfelhasználási egység: a település igazgatási területének
a jellemző rendeltetés szerint megkülönböztetett területegysége,
amely a jellemző vagy kijelölt településfunkciónak biztosít területet.
Tetőfelépítmény: a tető fölé emelkedő, az épület rendeltetésszerű
használatát biztosító épületrész, a kémények, a szellőzők és a tetőablakok
kivételével. (pl. felvonó gépház, lépcsőház tetőkijárata).
Tetőtér: az épület legfelső építményszintje feletti födém
padlófelülete és a magastető közötti - minden irányból épületszerkezettel
körülzárt - tér (padlás).
Tetőtérbeépítés: tetőtérben helyiség(ek), helyiségcsoport(ok),
vagy önálló rendeltetési egység építésével új építményszint (emeletszint)
létrehozása.
Többszintes épület: amelyben a legfelső építményszint szintmagassága
legfeljebb 13,65 m.
Tömegtartózkodásra szolgáló építmény: amelyben tömegtartózkodásra
szolgáló helyiség vagy tér van.
Tömegtartózkodásra szolgáló helyiség: egyidejűleg 300 személynél
nagyobb befogadóképességű helyiség.
Tömör kerítés: olyan kerítés, melynek a kerítés síkjára merőleges
átláthatósága 50%-nál nagyobb mértékben korlátozott.
Tűzfal: az épületnek - általában a teleknek a szomszédos
telekkel közös telekhatárán álló - olyan nyílás nélküli határfala,
amelynek tűzállósági határértéke megfelel a tűzvédelmi előírás követelményeinek
és amely a tetőhéjazat fölé emelkedik.
Vegyes rendeltetésű épület: amelyben az egyes önálló rendeltetési
egységek biztonsági feltételrendszere egymástól eltérő. A II. fejezetben
használt rendeltetés megnevezések alatt a TEÁOR szerinti alágazatokat
kell érteni.